Személyes történetem
Már gyerekkoromban is kíváncsi voltam az emberekre, a különböző társas helyzetekre és arra, hogy miért érzünk úgy, ahogy érzünk – és hogyan lehetne a nehézségeket könnyebben, kevésbé megterhelően kezelni. A középiskolában hamar megszületett bennem az elhatározás, hogy a pszichológia lesz az utam. Az egyetemen elsőként a stressz és a perfekcionizmus foglalkoztatott, hiszen ezekkel én magam is küzdöttem. Ennek hatására képeztem magam autogén tréningben, majd kapcsolódtam be a mindfulness kutatásába. A coaching során megtapasztaltam, hogyan lehet erőforrásokat találni és a jövő felé fordulva szemléletet váltani. Később azonban rájöttem, mennyire fontos megérteni a jelen nehézségeinek mélyebb gyökereit is – így ismerkedtem meg a sématerápiával, amely azóta is központi eleme a kliensekkel való munkámnak és a saját önismereti utamnak. Fontos számomra a természetesség – mind a magánéletemben, mind a szakmámban. Úgy gondolom, hogy az egyszerűség segít igazán kapcsolódni: amikor nincs szükség játszmákra, hanem őszintén lehet beszélni, jelen lenni és egymást támogatni. Munkámban erre a légkörre törekszem: hogy klienseimmel közösen rátaláljunk a nehézségeik okaira, és megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek segítik a változást.